1963-ban jelent meg John Robert Fowles regénye, A Lepkegyűjtő. A "pszicho-horror" műben szerepel Freddie, egy szürke, szorongó bankhivatalnok, akit lottónyereménye is csak anyagilag képes felszabadítani, lelkileg nem. Miranda ugyanakkor egy izgalmas szépségű, élettel teli főiskolás lány. Freddie nem tud másként közelíteni a lányhoz, csak úgy, hogy lepkegyűjtő hobbiját kiterjesztve elrabolja...

A próbaidőszakról és a pszichés megterhelésről is mesélt a két főszereplő - Bereczki Zoltán és Ágoston Katalin- valamint a rendező, Horgas Ádám.

- A lepkegyűjtő több hónapos, tragédiába torkolló együttlét története, mely mára már klasszikusnak számító pszicho-thriller. Kedvelitek ezt a műfajt?

Bereczki Zoltán: - Nem igazán áll hozzám közel, de pl. a Fűrész című, feladványokkal teli film a képernyőhöz vonzott mert ez a fajta, a lélekre ható mondanivaló megfogott, de az esztelen öldöklés önmagában nem érdekelt soha. A lepkegyűjtő pontosan olyan helyzetet tár fel, melyről nemcsak lehet, hanem kell is beszélni. Gondolj csak arra a hírre, mely pár napja jelent meg: itt Budapesten, fényes nappal furgonnal elraboltak egy nőt. Kiszabadult végül, de a szituáció szinte megegyezik a darabunkkal és ez több, mint félelmetes.

Ágoston Katalin: - Sajnos nagyon sok hasonló történetet hallunk, főleg nőkre vonatkozóan. Szinte minden nap olvashatjuk, hogy valakit bezárva tartottak vagy prostiúcióra kényszerítettek. Most, hogy ebben a produkcióban dolgozom, sokkolóan ért a felismerés a védtelenségünkkel kapcsolatban. Mit csinál egy nő, ha fényes nappal, az utcán elrabolják? Amikor A lekegyűjtő trailerét forgattuk, mindezt átéltem, és nagyon megrázó volt.

Horgas Ádám:- Szeretem a pszicho-thrillereket, alapvetően minden darabomnál izgat az emberi psziché működése, az pedig külünleges eset, ha egy beteg elmét elemzel. A lepkegyűjtőre Berecki Zoltán hívta fel a figyelmemet. Ebben a műben két remekül kitalált karakter ütközik, jó meccseket tudnak vívni.

- Hogy tudtatok felkészülni, a lelketek mélyére ásni?

Bereczki Zoltán: - Beszéltem olyan nyomozótiszttel, aki sok, hasonlóan pszichés beteg elkövetőt hallgatott ki, jártunk a tököli börtönben, ahol fiatalkorúakkal és felnőttekkel is találkoztunk. Próbáltuk magunkba szívni a látottakat és hallottakat, de az is tény, hogy kicsit önző módon a karaktert kerestük, a gesztusokat lestük, a darabhoz kapcsolodó fogódzkodókat figyeltük. Mégsem tudtuk megúszni a lelki megterhelést.

- Hogyan lehet átvenni azt a rezgést, ami az elkövetőt illetve az áldozatot jellemzi?

Bereczki Zoltán: -Az a rémisztő, hogy nagyon könnyen. Félelmetes felfedezés, hogy mindannyiunkban benne van az érzés. Amikor arra volt szükségünk, hogy a szövegen túl, hogy tudnánk még jobban kifejezni és megjeleníteni a karaktereket, gyorsan és gazdagon jött számtalan ötlet a kollégáktól is.

Ágoston Katalin: - Az internetnek köszönhetően a gyilkosságokkal, a kegyetlenséggel nap mint nap szembesülünk és én azt éreztem, hogy az elrabolt lány gesztusait könnyedén tudnám hozni. Sokkal ijesztőbb szakasza volt a próbáknak, amikör rájöttünk, hogy ez nem ilyen egyszerű, a pszichés állapotot kell megjeleníteni, ami miatt idáig eljut a két főszereplő. A két hónap alatt pl. a lány sokszor el tudna szökni, ha nem szűkülne be.

Horgas Ádám:- Rengeteget beszélgettünk, magunkba vájtunk. Rendezőként a beteg elmével gondolkozom, meg kell találnom az igazságtartalmát, hogy mi vezet a tettéhez. Szóról szóra végigelemeztük a darabot. Kifejezetten izgat a nem leírt szöveg is. A lepkegyűjtő rezgését a pszichék ütközése adja, mindketten az életükért játszanak, az emberrabló és a lány is. Nagy színészmeccs a darab.

Bereczki Zoltán: - Érdekes, hogy A lepkegyűjtőben nem csak a férfi bűnös, a nő bűne az, hogy gondolataiban is szabad, egészséges, ez pedig olyan őszinte mondatokat szül, amelyek az adott helyzetben dármai vétségnek tűnnek.

- Az előzetes sejteti, hogy izgalmas, feszültségekkel teli előadásra készültök és most a próbán az is kiderült, hogy a hangokkal, zenékkel is komoly hatásokat tudtok elérni.

Bereczki Zoltán: - Mindez Horgas Ádámnak köszönhető. A Városmajorban forgattuk az előzetes kisfilmet, de volt egy pillanat, amikor azt éreztük, élesben is bármikor megtörténhetne. A lepkegyűjtőben a főszereplő férfi el is mondja, hogy két évig várt arra, hogy minden összeálljon és megszerezze a "zsákmányát". Ezért is gondolom, hogy ennek a műfajnak helye van, mert a téma is aktuális. Sok problémát és helyzetmegoldó gondolatot vet fel ez a darab, de remélem nem csak pszicho-thrillerként emlékeznek majd rá a nézők, hanem átgondolják, hogy hol vannak a határaink, hogy tudunk jobban odafigyelni egymásra.

- Megterhelő a próbaidőszak?

Ágoston Katalin: - Nagyon családias volt a hangulat a próbákon és ez fontos. Nekem számít, hogy elemezzük a darabot, beszéljünk róla, nagy segítség, hogy boncolgatjuk a szituációkat.

Bereczki Zoltán: - Nem minden műhelymunkában alakul ki ilyen bensőséges viszony, nekünk szerencsére megadatott és nemcsak hármunk között, hanem a munkatársaink is maximálisan tiszteletben tartották, hogy milyen mélyen nyílunk meg. Ugyanis a saját sérült "énünk" darabjait is meg kellett találnunk próbák közben és ez olyan szélesre tárt állapot, hogy ha a folyamatba egy kis kavics is kerül, akkor minden összeomlik. Fontos az is, hogy oldjuk is a feszültségünket.

- Humorral?

Bereczki Zoltán: - Igen. Ilyenkor a legfeketébb humor is kitör belőlünk, ha valaki kívülről nézné és csak a poénokat hallaná, lehet, hogy elborzadna. De nagy szükségünk volt a sötétségben való fürdőzéstől elszakadni egy-egy olyan poénnal, ami visszaemel minket a valóságba. A főpróba héten viszont már nem mehetünk át a teljes világosságba.

Színház.hu/V.K.
Fotók: Éder Vera

2015.04.08.
Forrás: Szingaz.hu