A két húzónév: Dolhai Attila és Szinetár Dóra FORRÁS: BUDAPESTI OPERETTSZÍNHÁZ

Az Én és a kisöcsém szárnyaló dalokkal van tele. A Budapesti Operettszínházban, a karmester, Bolba Tamás vezetésével, az eddiginél nagyobb zenekarra írták át, és korszerűsítették a muzsikát. Könnyedén jazzes a hatás. Lőrinczy Attila a szöveget vette kezelésbe, kicsit elvitte a groteszk irányába, de ügyelt arra, hogy bohókásan kellemes, enyhén ironikus maradjon. Néhány hangsúlyosan mai poént is beleírt, a fiúnak öltözött, ezért felvágósan szivarozó főhősnő például füstölnivalója beszerzése érdekében útitársát a Nemzeti Dohányboltba küldi, lesz persze nevetés, meg nyíltszíni taps.

Kerényi Miklós Gábor művészeti vezető, a szokásos premier utáni, abszolút rövidülő beszédében, a színpadon azt mondja, hogy mivel az operett friss, szemtelen műfaj, kell bele a Nemzeti Dohánybolt. Annyiban vitatkoznék, hogy ilyen poén szerintem csak akkor kell, ha módszeresen, az egész produkción keresztül épít hasonlókra az előadás, ahogy például Bodó Viktor „átvariálta” A revizort, vagy Mohácsi János és Mohácsi István a Csárdáskirálynőt. De mindössze egy-két ilyen poén óhatatlanul kakukktojás marad.

Koltai Róbert a Színház- és Filmművészeti Egyetemen rendezett vitalitástól kicsattanó kamaraváltozatot a darabból. Szabó Máté csipkelődően pikírt humorral vitte színpadra Miskolcon. És ezúttal is tényleg van frissessége, szemtelensége a Réthly Attila által kimondottan profin, ízléssel, jó stílusérzékkel rendezett produkciónak. Élvezetes a ritmusa, amiben Lőcsei Jenő koreográfusnak is hathatós szerepe van.

A darab színészei zömének a nyelve jócskán felvágott, sodróan pörög a cselekmény: egy gazdag gyároshoz a szintén gyáros apa hozzá akarja adni az álomszuszék, unatkozó, a világban a helyét nem találó Katókát. A pasas ráadásul még fennhéjázó nőgyűlölőnek is mutatkozik, és éppen hirdetés segítségével férfipartnert keres magának egy velencei társasutazáshoz. Katóka beöltözik fiatalembernek, hogy megleckéztesse az ipsét, és persze leckéztetés közben halálosan beleszeret.

Így meglehetősen hálás kettős szerep keletkezik. Szinetár Dóra napközben is heverésző lányként megmutatkozhat túlzottan is előnytelen neglizsében, és lehet zakós, nyakkendős, rámenős, elegáns fiatalember, és mint ilyen, teheti saját neme nevében is a harcos megjegyzéseket. Dolhai előadja a nemtörődöm, hányaveti, gazdag amorózót, aki csak könnyen megszerezhető játékszernek tekinti a nőket. Azt hiszi, hogy magabiztossága rendíthetetlen.

Aztán Katóka leleményes ügyködései nyomán lesz némi megrendülés. Persze csak annyi, hogy azért olyan nagyon ne fájjon, a produkció ne lépje túl a kellemesség szintjét. Mondhatni, hogy Szinetár és Dolhai „jól állnak egymásnak”, nem véletlenül voltak annyiszor partnerek. Homonnay Zsolt inkább bonvivánnak szokott mutatkozni, most nem nőhódító, hanem esetlen, némileg lökött, túlbuzgóan ügyetlen éhenkórász magánnyomozó Peller Károly társaként. Peller még egy fokkal tébolyultabb nála, szerepük szerint is egymással vetélkedve, ugyanabba a nőbe beleesve, biztos humorforrást jelentenek.

A legelementárisabb humorforrás azonban Jordán Tamás, aki először lép fel az Operettszínházban. Gazdag, idős, minden lében kanál öregurat alakít, aki részt akar venni a magánnyomozók tevékenységében, ami nem más, minthogy Katóka apja azzal bízta meg őket, kémleljék ki, hogy ki legyeskedik a lánya körül Velencében. Az öregúr elképesztő dilettantizmussal túlbuzog, amibe csak lehet, vérbeli balfácánként beleártja magát, ügyetlenséget halmoz ügyetlenségre, és mindehhez még kivirul a képe, hogy milyen remekül oldja meg a maga által keresett, értelmetlen feladatait.

Amikor pedig ezek végrehajtása érdekében még disztingvált, kotnyeles úrinőnek is öltözik, kő kövön nem marad. Egy műfogsort is betesz magának, ettől torzítottan, kényeskedve, pöszén beszél. Mondjuk ki, ripacskodik. Csak ezt nagyszerűen teszi, eltúlzottan, abszurdba fordulóan jellemez vele egy buzgómócsingot. Szendy Szilvi az a kezdetben tébláboló gépírókisasszony, akinek kinyílik a csipája, és beújítja magának Dr. Sast. Földes Tamás Katóka üzleti szemléletű atyjaként összejön a Janza Kata által domborított, némiképp nimfomániás idegenvezetővel.

Jön a biztosan várható révbe érés, az elengedhetetlen happy end. Itt aztán nincs sok frissítés, szembesítés, időszerű beköpés. Abban azért nincs pardon, hogy a nézőnek a pénzéért jár a hármas esküvő, a minden tekintetben boldog, felhőtlen végkifejlet.

Bóta Gábor

2015.03.18.
Forrás: nepszava.hu

A éinkért ahonnan a cikk származik szönet Dóra Mausznak.