Volt már minden. Lógó esőláb és zivatar, mindennek ellenére ernyők alatt helyben maradt közönség, óriási improvizálások vízre, szúnyogra, füstölni készülő reflektorra, és hálálkodó nézők, akik a végén már csak azért aggódtak, el ne álljon az eső, mert akkor talán a színészek is abbahagyják a direkt nekik, arra az estére szóló rögtönzéseket. Schmied Zoli, a rendező szerepében amúgy is felhatalmazást élvezett az őrültségekre, és nem is fogta vissza magát, de a többiek sem.

Akik mostantól mennek, szép nyári estére számíthatnak. Áradó holdfényre, felhőtlen égre és nagy röhögésekre. Minden megy a maga útján, ahogyan az meg van írva, el lett próbálva. A darab nagyjából cirkuszi akrobaták pontosságát és fegyelmezettségét igényli, és tényleg csak a nyárnak tudható be egy kicsi színészi kilengés. 

Nem sok. Hiszen, ha a színészek napoznának több oktávval mélyebben szólna este a hangjuk, ha úsznának, nem bírnának színpadra menni a fáradságtól, és ha bekennék magukat szúnyogriasztróval, simán megfulladnának a színpadon a büdöstől. 

Nekik marad a hévízi hotelben lévő nyaralás illúziója, a két előadsásorazat közötti pár napos vakáció, esetleg filmes munka, szinkron, fotózás, Keszthely és Pest közötti le-föl autózás, és az előadásonkénti koncentrálás. A nyaraló nézőnek pedig az esténkénti öröm, hogy valódi színházi este is bele tud férni a szabadságba. 

Innentől még 17-ig hat előadás, és (uc)csók Keszthelyről. Találkozunk jövőre!  

részletek a keszthelyi honlapon is

Forrás: Centralszinhaz.hu

A linkért ahonnan a cikk származik köszönet Bereczki Zoltán FanSite - G-portalnak.