A Sztárban sztár című műsorfolyam után azonban gyökeresen megváltozott a véleményem – és gondolom, sokaké –, így az első mondatomra reagálva azt mondom: bocsáss meg, Zoli, félreismertelek!

Bereczkiről ugyanis ebben a show-műsorban kiderült, hogy egészen nagy formátumú művész (az ezúttal zsűritagként domborító Liptai Claudia is szinte beleszeretett), amit eddig hisztériának gondoltam, az szimplán maximalizmus, ha ő színpadra lép, akkor bármilyen szerepben, bármilyen körülmények között a legjobban akarja kiszolgálni a közönségét.

Megjegyezném, hogy Zoli igazi arcának megismeréséhez kellett egy olyan nagyszerű műsor, amilyen a Sztárban sztár volt. Ami nem csak Bereczkit emelte fel, de kiderült, hogy Szandi jóval több, mint egy „megöregedett” gyereksztár, Nótár Mary nem egy sokadrangú haknizenész, ahogy Biga sem háttérember, Varga Viktor (és barátnője, Cinthya) is olyan arcát mutatta meg, ami mindenki számára szerethetővé tette, Friderikusz műsorvezetőként, a Liptai, Hajós, Lakatos Márk, Majka négyes pedig zsűriként futotta a legjobb formáját.

Szóval jó műsorban könnyebb jónak lenni – az ellenkezőjére is tudnék példákat sorolni –, de attól még tény: Bereczki nagyon keményen megdolgozott azért, hogy azoknak, akik eddig nem rajongtak érte, nemszeretem figurából a kedvencük legyen.

Az pedig, hogy a végén a győztesnek járó kétmilliót manírok és népszerűséghajhászás nélkül jótékonykodásra ajánlotta fel, megmutatta: művészi nagysága emberi nagysággal társul.

Ritka és irigylésre méltó párosítás.

Szerző: Szekeres Tamás

2013.12.10.
Forrás: Borsonline.hu

A linkért ahonnan a cikk származik köszönet macikanak.