Rocker lady Amikor beléptem újdonsült iskolám ajtaján valami furcsa és félelmetes érzés kerített hatalmába. Akkor éreztem így, amikor legelsőnk jártam a városban. Hatalmas volt, minden felé örvénylő kocsi áradat hömpölygött és a járdán embertömeg sietek el és sodorta magával a bámészkodókat, köztük engem is. Remegve szorítottam az utazó táskám pántját. Attól féltem, hogy valaki magával ránt és elveszek a nagy tömegben. Kicsinek, védtelennek éreztem magam. A rengeteg út, utca és sikátor igazi labirintust alkotott tele veszéllyel. Főleg esténként. A szórakozó helyekről hazatámolygó részeg fiatalok és drogárusokkal minden utcasarkon összelehetett futni. Én minden srác láttán összerándultam, ha valamelyik fekete cuccokat és különféle láncokat aggatott magára. Sokak utánam kiáltottak, füttyentettek vagy különféle próbálkozásokkal akarták felhívni a figyelmet magukra. De én sose reagáltam rájuk leszámítva azt, hogy gyorsabban kezdtem el lépkedni és mereven magam elé bámultam, hogy még véletlenül se nézzek a szemükbe. Már lassan egy hónapja lakunk itt, de még most is féltem kimenni az utcára sötétedés után. Még most sem voltam tisztába, hogy mi hol van. A buszok és metrók közlekedését sose fogom megtanulni, gyalog pedig mindig eltévedek. A rengeteg utcanév miatt nem tudom merre tovább. az emberek pedig olyan fáradt és morcos fejjel sietnek el mellettem, hogy nem is merem megszólítani őket. Csak a keménycsávók szoktak rám mosolyogni annak reményébe, hogy felkeltik az érdeklődésemet. Érdekel a folytatás??
AJÁNLOM AZ OLDALT
