Interjúk : Bereczki Zoltán: "Inkább visszatérek a legrégebbi énemhez" |
Bereczki Zoltán: "Inkább visszatérek a legrégebbi énemhez"
2015.02.12. 11:47
Koncerttel köszöntjük a tavaszt: március 1-jén, vasárnap délután 5 órakor Bereczki Zoltán zenész-énekes érkezik Bajára, hogy Álomkép című produkciójával örvendeztesse meg közönségét
A művészt hét zenész és egy meglepetésvendég is elkíséri élőzenés fellépésére, amellyel az országot járja, Mindeközben prózai szerepre is készül, nem is akármilyenre. Amint azt a Baja.hu-nak is elmondta: a naptári évet pihenéssel kezdte, februártól azonban megújult energiával tér vissza a színpadra.
– Talán érdekesnek tűnik, hogy valaki a naptári év elején vesz ki szabadságot, de a színpadi emberek életére jellemző, hogy akkor dolgozunk, amikor mások pihennek, és akkor pihenünk, amikor mások dolgoznak. A szabadsággal sincs ez másként. Az egész nyarat végigdolgozom azért, hogy az emberek pihenés közben zenét hallgathassanak, nyári színházat nézhessenek, jól érezzék magukat. Ilyenkor januárban, évkezdéskor kicsit lazíthatunk. Ezért választottam ezt az időszakot, és bár végül is csak a második részét tettem szabaddá, de elég volt ahhoz, hogy feltöltődjek, és energiával telve térjek vissza.
– A visszatérés első helyszíne Baja lesz?
– Az egyik első állomása lesz a bajai koncert, amit több is követ majd. Tavaly januárban nagy örömömre, valószínűleg a Sztárban sztár sikerének és a sok évi építkező munkánknak köszönhetően eljutottunk oda, hogy komoly, felkészült zenészekkel dolgozunk. A műsor gerincét a 2010-ben megjelent szóló albumom anyaga alkotja. Jól begyakorolt műsorral érkezünk, és remélem, hogy ennél több igazából nem is kell. Ma nagy divat a látvány, de szerintem szükségünk van kicsit újra az itt és mostban lenni. Egyre inkább elvisz minket a technika, a közösségi média az egyedüllét, a gombok nyomogatásának virtuális világába. Éppen ezért az én koncertjeim azzal a szándékkal jöttek létre, hogy valóban együtt tudjunk lenni azokkal az emberekkel, akikkel egy légtérben tartózkodunk. Szeretném, ha az emberek felállnának a zenére, örömmel néznének egymásra, látva, hogy a többiek is ugyanazt az örömöt érzik. Tapasztalatból mondom: ezek az örömök meghatványozzák egymást, és nagyon jól hatnak vissza az ember lelkére. Ahogyan egy színházi előadás is a maga mélységeivel és gondolatiságával, ugyanúgy a popzene is képes erre a maga erejével. Az én dolgom úgy felépíteni a műsort, hogy be tudjam vonni az embereket.
– Egészen új éned mutatkozik most be?
– Inkább visszatérek a legrégebbi énemhez. A színházi munkát később kezdtem el, mint a zenélést. A 90-es évek elején kezdő zenészként már nagyon sokat kluboztunk Budapesten. Az akkori zenekarból kivétel nélkül mindenki zenész maradt, bár nem mindenki ebben az országban.
– Te viszont azóta nagyon összetett, mozgalmas, sokrétű pályát futottál be. Talán emiatt felejtik el az emberek, hogy elsősorban popzenész vagy.
– Nem is kell másképp gondolniuk rám, mint ahogy egyébként tennék. Ezt a sokszínűséget nyújtom mindenben. Nem tudnék kizárólag popzenével, zenés avagy prózai színházzal foglalkozni. Örülök, hogy ebbe az országba, ebbe a színházi struktúrába születhettem. A repertoárszínház lényege, hogy nagyon sokféle bőrbe lehet belebújni, és mellette zenélni. Imádom a tévézést is, és azt, hogy vetésforgóban lehet szerepeket cserélni.
– Három éve nem énekelsz musicalt. Nem hiányzik ez a fajta megnyilvánulás? – Nagyon szeretem a zenét, és ezen keresztül nagyon megszerettem a zenés színházat is. Beszippantott a színházi világ. Dolgom volt vele. Most viszont úgy érzem, éppen nem ezzel van dolgom. Hiszek abban, hogy dolgunk van az életben. Az elmúlt évek alatt színpadi emberként nagyon fontossá vált, hogy mit tudok adni az embereknek. Nem szeretnék álszentnek látszani: természetesen azért mentem a színpadra, hogy engem szeressenek. Mindenki így van ezzel. Egy idő után azonban az ember rájön, hogy ebből muszáj visszaadnia valamit. A sok energia elkezd kifelé áradni. A hivatástudat mellett nekem dolgom van saját magammal, a saját személyiségem fejlődésével. Ezt pedig nem mindig ugyanabban a helyzetben tudom elérni. Most a popzenével van dolgom. Ez a műfaj kicsit szikárabb, de épp az egyszerűségében rejlik az az erő, amire nekem most szükségem van. A zenés színházzal kicsit most telítődtem. Nagyon sokat kaptam tőle, eljátszhattam az összes álomszerepet, többször meghalhattam vagy gyönyörűen megöregedhettem a színpadon. Most visszatérek a zenéhez.
Forrás és teljes cikk.
2015.02.11.
Forrás: Musicalhirek.blogspot.hu
A linkért ahonnan a cikk származik köszönet Dóra Mausznak.
|