| Hírek : 11 éves a Rómeó és Júlia musical |
11 éves a Rómeó és Júlia musical
2015.01.24. 17:31
11. születésnapját ünnepli ma Magyarország egyik legsikeresebb zenés darabja, a méltán nagy hírnévnek örvendő Rómeó és Júlia, mely bár új szereposztással, még ma is felejthetetlen élménnyel gazdagítja nézőit.
 A párizsi ősbemutatót szenzációs ováció övezte, nem is volt kérdés hát, hogy Európa összes országában megéneklik majd William Shakespeare megunhatatlan történetét. A Gerard Presgurvic által megálmodott francia musical 2001-ben debütált, majd 2010-ben új koncepcióval, jelmezekkel, díszlettel és színészekkel ismét színpadra került. A legtöbb színház nagyon kevés módosítást engedett meg magának az átültetés során, több változatban még a jelmezek is óriási egyezést mutatnak a franciával. A Budapesti Operettszínház ezzel ellenben nem szabott határt a kreativitásnak, a dalok sorrendje több ponton is elszakad az eredeti musicaltől, az egész rendezői elgondolást az egyediségre való törekvés jellemzi. Erre jó példa, hogy a magyar gárda visszahelyezte a darabba Paris és Rómeó párbaját, mely a francia változatból kimaradt. Ehhez Mercutio és Tybalt összecsapásának zenei anyagát használták fel.
 A francia musicalt a kifinomultság és a monumentalitás jellemzi, s tökéletesen megjeleníti előttünk a két család gazdagságát. A díszlet óriási és minden tekintetben gyönyörű, ahogyan a szereplők öltözete is. Ugyanakkor némileg zavaró lehet az állandó kék-piros szembeállítás, amelynek bár természetesen igen nagy dramaturgiai funkciója van, ám talán túlzottan szélsőséges és egyoldalú megközelítést mutat. A főszereplők (Cécilia Cara és Damien Sargue)é letkora közel áll a drámában felvonultatott karakterekéhez, ami frissességet és hitelességet kölcsönöz a darabnak, s a többi színész is kiválóan megállja a helyét. Összességében tehát egy igazi eredeti, felejthetetlen színdarabot láthatunk Franciaország pódiumán, ám mégis, a magyar változat ad valami megnevezhetetlen pluszt, amelytől a néző igazán átélheti a darabot. Ez talán azzal is magyarázható, hogy a franciával ellentétben, a Budapesti Operettszínház alkotása nem szólóprodukciók láncra fűzéséből áll, hanem előtérbe kerülnek a drámai viszonyok, s ezzel talán jobban beleilleszkedik a shakespeare-i koncepcióba.
 A több mint ötszáz előadást megélő magyar musical, mint már említettem, több tekintetben is különbözik az eredeti változattól, s ezek az újítások csodákat varázsoltak a színpadra. A franciával ellentétben a díszlet egyszerűbb, a darab legnagyobb részében a középpontban a forgószínpad áll (különféle funkciókat ellátva), a hatás fokozása tehát nem a háttér feladata. Azonban nincs is szükség másra, hiszen a színészek vérprofi játéka és az egyedülállóan nagyszerű magyar szövegek tökéletesen pótolják a nagyvilági palotát, mely az országok többségében a darab részét képezi. A jelmezek sem követik általában a piros-kék oppozíciót, s ez sokkal „életszagúbbá”, természetesebbé teszi az előadást, s ezzel párhuzamosan nagyobb hitelességet is ad neki. A koreográfia igen erőteljes és intenzív, a francia színészekkel ellentétben a magyar szereplők beleolvadnak a forgatagba, sokkal inkább részesei lesznek a táncoknak, s ezáltal szervesebben kapcsolódnak a néphez, s magához a teremtett világhoz. Ezt a természetességet erősíti, hogy a magyar darabban nem jelenik meg egyetlen színen sem a halál.
 Az Operettszínház a legparádésabb szereposztást valósította meg a musicalnél, minden egyes karakter rátalált a legkiválóbb megformálóra, egy picinyke űr sem maradhatott bennük a színészi teljesítmény láttán. Ennél a pontnál kiemelni készültem pár színészt, de végül ráébredtem, hogy szinte a teljes gárdát felsorolnám, hiszen mindenki nagyszerűen megragadta a szerepet. Éppen ezért nem is illetnék senkit külön dicsérettel, mert annál nincs is nagyobb elismerés, mint amikor a részletek szenzációs összjátéka tökéletes egészet alkot.
A darabból zenei kiadvány is született, amely platina-lemez lett, nem is igen meglepő módon, hiszen a dalok a musicalirodalom legkiválóbb alkotásai közé tartoznak. A következőkben kihangsúlyoznám közülük azokat, amelyek minden bizonnyal a legnagyobb hatást tették a befogadóra.
Verona
A lenyűgöző és lendületes kezdet kiválóan megalapozza a hangulatot, s feltárja a darab alapvető viszonyait. Egy ilyen nyitány után lehetetlen azt gondolni, hogy valami átlagos, egy-két évadot megélő musical részesei lehetünk.
Lehetsz király
Ezt a dalt azok is biztosan ismerik, akik még köszönőviszonyba se kerültek a musicallel, hiszen azonnal felkúszott a slágerlisták élére, s nem érdemtelenül, hiszen a fülbemászó dallam és a játékos magyar szöveg egészen frenetikus módon olvad eggyé. Ennél a jelenetnél fontos megemlíteni egy zseniális elgondolást, mely igazán eredetivé teszi a dalt: a rap-részt. Ez egyedül a magyar változatban lelhető fel, s szellemes szójátékaival nagyszerűen szórakoztat.
Hahaha
Vérbeli vígjátéki elem, profin tálalva. Mercutio és Benvolio játékosságának csúcspontja ez, amikor is a Dadán keresztül kiteljesedik kettejük komikuma.
A jelenet elején hallható provokatív viccelődés már a dráma fordításában is fellelhető:
MERCUTIO
Hát nem jobb szarvasmarhának lenni, mint szerelmesnek, aki éjjel-nappal sóhajtozik? Lásd, Romeo, most megint a régi, kedves fickó vagy, az, aki voltál. Kérlek, a szerelmes szakadatlanul locsog, ábrándosan felhőkre bámul, s végül megbotlik egy lyukban.
BENVOLIO
Voltaképp hova akarsz kilyukadni?
MERCUTIO
Mit szakítasz félbe, mikor egy hajszálnyira vagyok a mondanivalóm kellős közepétől? Tehát ezt a lyukat be kell tömni.
BENVOLIO
Romeónak is ez a célja. Azért nem akar - tágítani mellőle.
MERCUTIO
De hiszen ha betömi, akkor tágítja is.
(Kosztolányi Dezső)
Gyűlölet
Egészen lélegzetelállító a két anya duettje, amely talán az első felvonás legerőteljesebb megnyilvánulása. A jelenet olyannyira gazdag érzelmileg, hogy itt hisszük el igazán: a két család között kibékíthetetlen ellentétek feszülnek.
Szívből szeretni
A musical leghíresebb szerelmi dala a titkos esküvő során hangzik fel. Bár az Egy nap, az Erkély duett, a Mindenség és a Pacsirta is gyönyörű, mégis a Szívből szeretni az, ami a legpontosabban megragadja a két fiatal elszakíthatatlan szerelmi kötelékét.
Belém égett
Tybalt szólója az egyik legmegrendítőbb vallomás a darabban. Júlia unokabátyja egészen eddig a pillanatig teljes mértékben negatív karakterként értelmeződött, majd a második felvonásban ezzel az önvallomással ledobta magáról a maszkot, s feltárta előttünk ezer sebből vérző igazi arcát.
Párbaj
A második felvonás egyik kulcsjelenete egyértelműen Mercutio és Tybalt párbaja, hiszen innen vesz végzetes fordulatot a történet. Maga a dal igazán kiemelkedő zenei alkotás az egész musical tekintetében: egyre indulatosabb, majd a halál közelségétől lecsendesülő dallama Mercutio végső, megrendítő kitörésével ér véget, a közönség pedig minden egyes taktust lélegzetvisszafojtva hallgat. Talán ez a legtökéletesebben megkomponált küzdelem és halál a zenés darabok világában.
Hogy mondjam el?
Benvolio önmagával való vívódása ez, hihetetlen átéléssel, melyben felidéződik a múlt, de már ott rezeg a jövő végzetes illata.
Miért fáj?
Rómeó dala kétszer is felcsendül: a játékos, tréfálkozó Lehetsz király után éles kontrasztként jelenik meg, s mintegy jóslatként előrevetíti a befejezést, majd a halál előtti pillanatokban is előbuggyan a főszereplő remegő ajkai közül. Mindkétszer megrázó, s mindkétszer szédületes.
Bűnösök
A két család végre ráébred, hogy gyűlölködésükkel saját világukat, s legértékesebb kincsüket pusztították el. A ráébredést követő bűntudat pokoli erejű, hiszen nem vár rájuk feloldozás, nincs bocsánat.
Ám a nagyszerű zenék mellett érdemes megemlíteni a prózai részeket is, melyek fergeteges poénokkal színezik az előadást. Ezek közül talán a legkiemelkedőbb Mercutio és Benvolio szertelensége, baráti élcelődései, s kétségkívül lehetetlen kitörölni az emlékezetünkből a következő jelenetet:
 A musical zsenialitását bizonyítja az is, hogy már több mint 500 ezer néző tekintette meg Rómeó és Júlia fájdalmas szerelmét, s ezzel az Operettszínház legsikeresebb előadásává avanzsált. Ám nemcsak a budapesti közönséget nyűgözhette le, hiszen látható volt a Szegedi Szabadtéri Játékokon kétszáz táncossal,– a fergeteges produkcióról DVD-felvétel is készült - Debrecenben, a Főnix Csarnokban, a Pécsi Expo Centerben, a Soproni MKB Arénában, és Baján, a Szentháromságtér színpadán, ahová több tízezer nézőt vonzott.
De kik is alkották meg ezt a remekművet? A zseniális fordítást Galambos Attila, Kerényi Miklós Gábor és Somogyi Szilárd készítette, a lehengerlő koreográfiát Duda Évának köszönhetjük, a csodás jelmezekért Velich Rita felelt, a díszletet Götz Béla álmodta meg, Makláry László a zenei vezető feladatát vállalta magára, s KERO eredeti rendezői elgondolásait láthatjuk a színpadon. Legyünk hálásak nekik is legalább annyira, mint a színészeknek, ezért a fantasztikus musicalért, hiszen nélkülük aligha valósulhatott volna meg.
Eredeti szereposztás:
Rómeó – Dolhai Attila
Júlia – Szinetár Dóra
Benvolio – Mészáros Árpád Zsolt
Mercutio – Bereczki Zoltán
Tybalt – Szabó P. Szilveszter
Montague-né – Csengeri Ottília
Capuletné – Janza Kata
Capulet – Csuha Lajos
Dada - Náray Erika
Escalus, Verona hercege – Németh Attila
Lőrinc barát – Földes Tamás
Paris – Homonnay Zsolt
2015.01.23.
Forrás: Bajolomagazin.blogspot.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
