Tavasszal még úgy nézett ki, hogy új bemutatókat sem kell vállalnunk, annyira erős a repertoárunk, és szinte semmiből sem tudunk eleget játszani. Aztán persze az új bemutatók mellett döntöttünk, de folyamatosan játszunk tavalyról mindent. (Az új bemutatók a honlapon vannak, és frissülnek)

Michael Frayn: Függöny fel! című bohózata túl van az 50. előadáson, amihez hozzászámolódnak azok az esték is, amik Keszthelyen estek meg  a társulattal, amikor dacolva a monszunnal, a széllel, és a nyitott esernyők okozta kényelmetlenségekkel is sikerre vitték az előadást.

A nézők minden körülmények között velünk maradtak, és körülmények azok voltak rendesen. Illetve nedvesen.

A Függöny fel! a a Centrál védjegyévé vált. Híre ment a városban, és aki multaságos előadásra vágyik, tiszta szívből röhögni akar és nem bánja azt sem, ha egy pillantra elgondolkodik azon, miként tehet tönkre az önzés nagyon rövid idő alatt bármit, ami jobb sorsra érdemes.

Az idén is folyamatosan műsoron lesz Haddon - Stephens: A kutya különös esete az éjszakában, amit tavaly azért mutattunk be, mert fontos volt számunkra, hogy az elfogadásról, a felelősségről, a felnőtté válás konfliktusairól beszéljünk, egy szélsőséges családi helyzet ürügyén.

De ennél is talán fontosabb volt az, hogy lehetőséget adhattunk Kovács Krisztiánnak az Asperger szindrómás Christopher szerepében, és tudjuk  - aki látta az igazolhatja is -, hogy Kovács Krisztián az európai színészet élvonalába navigálta magát Christopher megformálásával. Az angolok csak irigykedhetnek ránk, miatta. 

Csak sajnálni tudjuk azokat a kritikusokat, akik nem szavazták meg őt a legjobb férfi alakítás díjára, mert a mi nézőink, ezt minden további nélkül megtették. Kovács Krisztián a Centrál nézői szerint az évad kiemelkedő alakítását nyújtotta. Köszönjük nekik!

Mindazonáltal persze örölünk a szigorú kritikus-szakmai jelenlétnek a színházunkban, és bár zenés előadásokat többnyire nem szeretnek megnézni, azért ha az a zenés darab a Chicago, ésBozsik Yvette rendezi, mégis kivételt tesznek. A Chicago-t látták is annyian, hogy az előadás, az idei kritikusi díjak közül elnyerheti a legjobb szórakoztató előadás díját.  A Kritikus Céh jelölte, miképpen tavaly az Illatszertárt is. Lassan olyan ez, mint az Oscar díj, ahol a jelöléseket is számontartják és büszkék rá.  Azok vagyunk, de ami ennél mégis fontosabb az az, hogy a nézőinknek fontos, és látni akarják.

Ha az idén mégsem nyerné el a Chicago a Kritikusok díját, akkor megelégszünk azzal, hogy láthattuk, mennyire élvezték a nézők és köztük a színházi kritikusok is Bozsik Yvetterendezését.

A tavaly megszokott élvezetekről, a világért se mondjanak le az idén!

Forrás: Centralszinhaz.hu