A Nagy Duett második évadában zenei producerként irányított a háttérből, a Sztárban sztár című szórakoztató műsorban pedig színpadra is lépett. Első helyen végzett, így ő nyerte el a Magyarország legsokoldalúbb előadóművésze címet.

– Mi volt számodra 2013 legjelentősebb eredménye?

– Egyértelműen az, hogy részt vehettem a TV2 Sztárban sztár műsorában. És nem elsősorban a győzelem miatt, hanem azért, mert a produkciónak köszönhetően pozitív irányban változott a szakmánk megítélése a nézők szemében. Természetesen támogatom a tehetségkutatókat, mert igenis szükség van a fiatal tehetségek felkarolására, de különbséget kell tudni tenni a kezdő szárnypróbálgatók, akikre néhány hetes szereplés után a zsűri és a közönség kimondja, hogy alkalmasak erre a pályára, és a több évtizedes szakmai múlttal rendelkező művészek között. A Sztárban sztár ezt a különbséget szerintem jól érzékeltette, hiszen amellett, hogy rendkívül sokszínű volt a társulat, el lehet mondani, hogy a maga területén minden szereplője letett már valamit az asztalra, és bebizonyosodott, mennyit számít a sokéves előadói tapasztalat.

teret kell hagyni a játéknak

– Már gyerekkorodban is szerettél embereket és hangokat utánozni, nem lehetett idegen számodra ez a feladat.

– Leginkább a magam szórakoztatására próbáltam ráérezni az énekesek hangszínére. Olyan játék volt ez nekem, mint másnak a homokvárépítés. Azért is örültem ennek a lehetőségnek, mert korábban nem volt alkalmam ezt a képességet megmutatni nyilvánosság előtt, a koncertjeimen legfeljebb Michael Jackson slágereit szólaltattam meg. Furán is jött volna ki, ha bevonulok a színpadra Presser Gáborként, Zoránként vagy akár Mick Jagger jelmezében.

– Melyik feladat volt a legküzdelmesebb számodra?

– Mester Tamás esetében hiába volt meg a hang, a mozdulatok, mégis volt egy árnyalatnyi különbség, amely megtörte a varázsát. A próbák során mindvégig azt éreztem, hogy nekem ez nem fog sikerülni, és talán éppen emiatt, elengedtem a görcsös akarást, végül élesben, a színpadon megszületett az, amit szerettem volna.

– Ilyen helyzetben még saját magáról is sokat tanulhat az ember…

– Mindenképpen. Én nem szeretem a színpadon a meglepetéseket, igyekszem nagyon alaposan felkészülni és tudni akarom, mi fog történni percről percre. Ahhoz, hogy nyugodt legyek, látnom kell a korlátaimat magam körül. Ebben a műsorban azonban megtanultam, hogy nincs értelme ragaszkodni a megszokott kereteimhez, hiszen a korlátok pontosan ott vannak, ahova én leszögeztem őket magam körül. Felismertem, hogy kicsit lazábban kell kezelnem a helyzeteket, nem célravezető a folyamatos aggódás azon, hogy minden tökéletesen ki legyen számítva előre. Meg kell hagyni a teret az improvizálásra, a játékra, mert ha kicsit elengedi magát az ember, olyan dolgok is megtörténhetnek, amikre nem is gondolt. Sőt, annak a lehetőségét is meg kell hagyni, hogy esetleg valami nem sikerül.

pillanatnyi a siker érzése

– Mennyire jellemző rád az önirónia? Képes vagy adott esetben magadon nevetni?

– Azt hiszem igen. De inkább önelemző alkat vagyok. Kezdetben nagyon utáltam visszanézni magam, mert csak a hibákat vettem észre, az fel sem tűnt, ha valami jó lett. A felkészülések során azonban kénytelen voltam újra és újra kielemezni, hogy az aktuális karaktert mennyire hitelesen adom vissza, hiszen ha egy az egyben leutánoztam volna az énekeseket, valószínűleg kevésnek tűnt volna a nézők számára, valamennyit rá kellett pakolni, hogy ízléses karikatúra váljon belőle, de semmiképpen sem paródia. Egy idő után ráéreztem ennek a munkafázisnak a hasznosságára és kifejezetten élveztem ezeket a hangolgatásokat.

– Elégedett vagy magaddal, amikor jól teljesítesz?

– Többnyire amint túl vagyok egy feladaton, máris a következőre koncentrálok. Ennek okán nem nagyon szoktam örömmámorban fürdeni, inkább csak pillanatokról beszélhetünk, amikor átjár a siker okozta kellemes érzés. De a Sztárban sztár ebben is kivétel, mert annak ellenére, hogy a műsor hetekkel ezelőtt befejeződött, a mai napig megállítanak az utcán és gratulálnak a teljesítményemhez, ezáltal egészen hosszú ideig tudom élvezni a hatását.

– Hamarosan folytatódik a Nagy Duett, amely a Super TV2 egyik kedvelt show műsora. Az első szériában második helyezettek lettetek Peller Mariannal, a másodikban viszont nem indultál. Az idei február 9–án veszi kezdetét. Milyen szereped lesz benne?

– A másodikban valóban nem indultam, viszont annak a zenei részét vezettem. Ugyanez a csapat áll most fel a harmadik évadra és a feladatom ezúttal is az lesz, hogy a szakmai hátteret biztosítsam. Az én irányításommal történik a dalválasztástól kezdve a színpadra állításon keresztül, a hangszerelésig és a hangzás megszólalásáig szinte minden. Ez teljes mértékben csapatmunka, amelyben mindenkinek számít a véleménye, és elengedhetetlenül fontos egymás támogatása.

– A háttérmunka kielégít olyan mértékben, mint a szereplés?

– Nyilvánvalóan nem, mert ha így lenne, akkor az első ilyen lehetőség után azt éreztem volna, hogy mostantól csak ezt akarom csinálni. Amikor a tavalyi műsort készítettük, minden időmet és energiámat lekötötte az a tevékenység, idén azonban bevállaltam azt a nehezítést, hogy február 8-án országos turnéra indulok zenekarommal.

– Mivel készülsz?

– Szeretném megutaztatni a nézőket. Egy érzelmi és zenei hullámvasútra ülünk fel együtt. Többet nem árulok el, legyen meglepetés.

új otthon a Centrálban

– A Centrál Színházban jelenleg két darabban is játszol. Hogy érzed magad abban a teátrumban?

– Nagyon jól. Puskás Tamás igazgató, az előadás rendezője tavaly januárban az Illatszertár című előadás kapcsán szavazott nekem bizalmat, amikor egy kicsiny, ám fontos szerepet osztott rám. Mindaddig főként musical színészként voltam elkönyvelve, de akkor olyan jelentős prózai múlttal rendelkező kollégákkal léphettem együtt színpadra, mint Kern András, Pokorny Lia vagy Simon Kornél. Mindenképpen helyt akartam állni, és úgy tűnik, sikerült is, hiszen az igazgató úr ősszel, a Függöny fel! című darabban már egy jelentősebb feladattal mert megbízni. Ez hihetetlenül sokat jelentett számomra, hiszen egy nagyon érzékeny időszakon voltam túl, nem sokkal korábban hagytam magam mögött 12 évet a Budapesti Operettszínházban és kezdtem valami egészen újba. Mesterkurzus minden pillanat a Centrál Színházban, legyen az próba vagy előadás, komolyan mondom, mindennap leckefüzettel megyek, mert olyan, mintha iskolába járnék tanulni. Nagyon-nagyon élvezem a munkát, és mind a két darab óriási sikerrel fut. Színész ennél többet nem kívánhat. Budai Klára

A Szuperinfó LEGFRISSEBB HÍREI A CÍMLAPON: KATTINTSON IDE!

2014.01.15.
Forrás: Szuperinfo.hu

A linkért ahonnan a cikk származik köszönet macikanak.