László Miklós itthon és külföldön egyaránt ismert színpadi szerző, és rendező eredendően színésznek készült. Színészakadémia elvégzését követően 1924-ben lépett színpadra a Belvárosi Színházban. Pályája első időszakában komikus színészként működött, főképp kabarékban.

1938 tavaszán Amerikából kapott szerződés ajánlatot. Amikor úgy látszott kezd kibontakozni amerikai karrierje akkor rádöbbent hiába tette pénzzé mindenét, a minden sem elegendő, hogy New Yorkba utazhasson. Elkeseredésében többekhez, a kor tehetős gyárosaihoz, bankáraihoz fordult mind hiába. Utolsó mentsvárként ismeretlenül Bajor Gizihez fordult.

Nagyságos Asszonyom!

Bocsássa meg nekem ezt a levelet, amire sorsom, a végszükség kényszerít, kérem Önt nagyon bocsásson meg érte, és ha nem vélné teljesíthetőnek kérésemet, felejtse el, hogy zavarni bátorkodtam. Csodálkozni fog, tudom, hogy Magához fordultam a kérésemmel, de megírom azt is miért. Most arra kérem adjon nekem 3 percet, amíg ezt a levelet végigolvashatja. Nagyságos Asszonyom! Életemben először néz rám a jószerencsém. Pauker dr., akit nyílván ön is ismer, a legtekintélyesebb amerikai színpadi és könyvkiadók egyike, New Yorkból szerződést küldött számomra. Júliusban bemutatják New York-ban "A legboldogabb ember" című színdarabomat és a Metro filmgyár megvásárolta filmre a "Dr. Kerekes Mária" című darabomat is. Ezekből nekem anyagi hasznom már nem lehet, mert évekkel ezelőtt eladtam örökáron ezt a két darabomat Marton Sándornak és Pauker Ödönnek. De Pauker, aki úgy érzi, igen nagy terem van Amerikában, meghívott engem New York-ba és egyenlőre, 2 évre szólóan biztosítja a megélhetésemet, s havi 400 dollár előleget folyósítana számomra.

Asszonyom én eladtam itthon mindenemet, 800 kötet könyvemet, minden értékemet, sőt még az írógépem is, hogy összehozzam az útiköltségemet. Lefizettem a French Line hajótársaságnál az "Ile de France" hajóra már 950 pengőt egy III. osztályú térti hajójegyért, de még 300 pengőm hiányzik, és ezt már képtelen vagyok összehozni. Soha életemben nem kértem senkitől semmit, nem is volt szükségem rá, de nem is nekem való az, mert szörnyű és megalázó érzés kérni. Most mégis megpróbáltam. Életemben először. Nehezen, de megpróbáltam. Az ország leggazdagabb polgáraihoz fordultam, ne gondolja, hogy egyszerre, mindig megvártam, amíg az egyik elutasított.

Mert 300 pengős kölcsönt kérő, sőt esdve kérő levelemet elutasította elsősorban Stein Emil, a Kereskedelmi Bank vezérigazgatója, aztán Vida Jenő, aztán Aschner Lipót, aztán a budai Goldberger Leó és végül Bíró Pál, aki még csak nem is válaszolt. Higyje el szörnyű és megalázó volt számomra ezeket a leveleket megírni is, de hogy 100 millió pengőből egy magyar író, aki a sorsát az életét szeretné jobbra fordítani egy kicsit, aki élete első és legkomolyabb fordulójához érkezik, és mindene ettől a 300 pengőtől függ, hogy cirka 100 millió pengő vagyonkomplexumból (ha nem kétszer annyi!) ne legyen képes 300 pengős kölcsönt adni, ez nekem hihetetlen volt és sose hinném el, ha nem éreztem volna, és nem velem történt volna meg.

Asszonyom!

Tudom jól Ön nem jómódú és nem gazdag! Tudom jól, ha volna Önnek, Ön adna nekem! Azért írok Önnek, mert még egyszer megpróbálom, arra gondoltam, Ön a legelső ember és a legelső Művész a magyar színészetben, Ön rendkívüli lélek, s talán tud énrajtam segíteni. Útlevelem, minden iratom, amerikai visumom rendben van, a hajóm pénteken délelőtt indul Le Havre-ből, tehát legkésőbb szerdán hajnalban el kéne utaznom Budapestről, az Istenre kérem Önt, ha módjában áll segítsen rajtam, s én fogadom Önnek, mindenre ami előttem szent, hogy visszaküldöm az Ön címére, ha most nekem kölcsönt képes adni. Egész életemben hálára kötelez, és sose felejtem el, mit tett vele,, bárhová is vet a sorsom. Csókolom a kezeit mélységes tisztelettel, és nagyon szépen kérem, ne hagyjon válasz nélkül, még abban az esetben sem, ha nem állna módjában kérésemet teljesíteni. Minden hitem és reményem Önben van, és kérve kérem Önt, aki már annyi emberen segített, segítsen most rajtam, megáldja érte az Isten.

Ezer kézcsókkal, alázatos híve:

László Miklós - Budapest, 1938. május 21.

                                                A történet kedvező fordulatai a továbbiakban ismertek. 

Forrás: Centralszinhaz.hu

A linkért ahonnan a cikk származik köszönet macikanak.