– Máshogy kell gondolkodni, ha Odettnek vagy Koncz Zsuzsának ír szöveget?
– Sokkal szélesebb a spektrum, ahova írok, mint amilyen távolság kettejük közt található. Egyformán érző emberek, csak más generációt képviselnek, de Odett lehet az új Koncz Zsuzsa. Utóbbinál minden szóért meg kell küzdeni, sokat dolgozunk ezen. Odett-tel az első dalt nagyon eltaláltuk, pedig nem is neki szántam. A Hanyatt mégis nagy siker lett. Aztán sokat vitáztunk, merre kellene menni. Én az alternatívabb vonalat javasoltam, mint az imént említett dal is volt, ő egy kicsit a poposabb irányt szerette volna. Pedig ha a Hanyatt számomra megjegyezhetetlen refrénjét a közönség acapella énekli boldogan, akkor ezzel egyedi szín lehetne a palettán, nem egy a slágerénekesek közül.

– És ha saját magának ír?
– Na, az az igazi nehézség. Az a ritkább, hogy előbb van meg egyébként a szöveg. Általában együtt töltöm az időt a zenészekkel, meghallgatom az ötleteiket, és az ő dallamaikból megszületik, amit arra nekem énekelni kell. A kettő tehát szinte egyszerre készül el. De megint más történet, mikor fordítok, vagy egy musicalhez írok librettót. Máshogy állok neki, ha pontosan tudom, melyik színésznek alkotok. Régóta ismerem, tehát tudom, mit lehet például Szinetár Dóra szájába adni akár színpadon, akár gyereklemezen. Itt tudni kell a színpad szabályait. De visszatérve, ha magának ír az ember, az egy tiszta, sugallatos, költői állapot kell, hogy legyen, mert akkor lesz az, amivel azonosulni tudok.

MA

2013.11.24.
Forrás: Téma.hu