Az első felvonás kettős tanulópálya,  Schmied Zoltán  erélyes rendezői utasításait követve,
a társulat bepróbálja a darabot, a közönség pedig, derűsen szórakozva ismerkedik a szituá-
ciókkal. Ennek igazán  a második részben lesz nagy jelentősége , ahol ugyanazt hátulról, a
színfalak mögül követjük és csak a hangját halljuk a színpadi eseményeknek. A konfliktusok 
a nagyszerűen megalkotott karakterek jellemvonásaiból erednek,  Pokorny Lia Dottyjának
feledékenységét  önálló életre kelő szardíniák, tömött zsírpárnák táplálják,  Cserna Antal
tüneményesen bávatag, még azt sem tudja, mikor is játssza a gatyahős Fredricket, mikor a
burnuszos arab sejket. 
Kozmikus sebességgel lépcsőzik fel-le  Bereczky Zoltán,  míg  Papp János  az érett alkoho-
lizmus ezoterikus fölényével komédiázik.  Puskás Tamás  gondos elemzéssel segíti az együt-
tes munkáját, feszült várakozást keltve a folytatás inverziós tere irányában. Mert a szünet-
ben  Bagossy Levente  díszlete 180 fokos fordulattal immár  (színpad)fenekét mutatja, fel-
fokozva a kukkolós vágyakat. 
Egyre nagyobb iramban bonyolódnak  a problémák,  semmi sem stimmel, a szereplők telje-
sen elvesztik a fonalat,  a magánéleti nézeteltérések  katasztrofális következményekkel fe-
nyegetik a számunkra most már láthatatlan  színpadi előadást.  Eszeveszett forgatag, tized-
másodpercre szinkronizált mozgások, mérhetetlen fegyelemmel összehangolt totális káosz!
Puskás Tamás  fantasztikus energiával, sziporkázó ötletességgel vezérli a csúcsra csapatot,
zuhog a poén-áradat, szinte követhetetlenek  az abszurd komikum egymásra rétegződő ké-
pei. 
Botos Éva, aki e régebbi előadásban is  emlékezetes tudott lenni,  most az erotikus kikap-
csolódásra éhes Belindaként szenvedélyes sugárzással élteti szerepét,  az összeomlás felé
tartó színpadi előadást pedig  villámgyors akciókkal próbálja  a helyes mederbe terelni. A
debütáló  Szilágyi Csenge  a szöveg adottságainál sokkal többet hoz ki figurájából, a haho- 
taorkán tombolásában  egy csipetnyi mélyebb,  tragikusabb emberséget képes felmutatni.
Vári-Kovács Péter  sete-sután botladozva,  értetlenül téblábol  az áttekinthetetlen zűrza-
varban, Buster Keaton-i árnyalatokkal erősítve ügyelői jelentéktelenségét. 
Igazi meglepetés számunkra Ágoston Katalin, aki az alternatív sztárlett magába forduló me- 
revségét, tüntető kívülállását tökéletes belső azonosulással jeleníti meg.  Már-már azt hisz-
szük, depresszív lénye determinálja alakítását, mikoron hisztérikus kitörésének koloratúrá-
ja jelzi színészi alkatának imponálóan tágas spektrumát. 
A titokzatos harmadik felvonás  nyíltszíni átforgatással kezdődik,  láthatjuk, mi minden tör- 
ténhet egy vidéki turné sokadik napján, a változatosság kedvéért, most elölről... Teljesen
kimerültünk már a virtuóz humor eszelős cunamijában,  de még így is módfelett élvezzük a
csődbe torkolló előadás fergeteges agóniáját.  Aztán végre kikiabálhatjuk örömünket, gát-
lástalanul ünnepelhetjük a szédületes társulat feledhetetlen teljesítményét, egy felszaba-
dító, igazi nézőbarát szuper-produkciót.

Forrás: Toptipp.hu

A linkért köszönet Benya Tündének.