1. Ha más hivatást kellene választania, mi lenne az?
Belsőépítész vagy gasztropszichológus lennék. Az utóbbi abban segít, hogy megtaláljuk azt, amire szükségünk van az elérhető táplálékokból, személyre szabottan, a lélek ismeretében. Az a jó étel, amelyik nem hizlal, nem fogyaszt, viszont egészségessé tesz. Mindenkinek van ideális testsúlya, attól függően, milyen a csontozata, a genetikája – be kellene látni, hogy nem hordhat mindenki 36-os méretű ruhákat! De legfőképp azt, hogy ez egyáltalán nem probléma.





















2. Mit csinál legszívesebben olyankor, amikor nem kell csinálnia semmit?
Anyaként, két gyermekkel kevés szabadidőm van, de ha épp nincsenek velem, és tényleg nincs semmilyen feladatom, akkor olvasni szeretek. Régebben sokat festettem üveget, üvegmatricáztunk Zorkával – szeretem a környezetemet kreatívan díszíteni.

3. Mi a kedvenc könyve és miért?
Van egy könyv, amelyet előbb-utóbb mindenkinek a kezébe nyomok… Rüdiger Dahlke: Sorsfordulók című írását. A legfőbb kérdése: hogyan lehet teljes életet élni? Ma nem divat, nem természetes és normális dolog megöregedni. Minden arról szól, hogy ezt hogyan késleltessük. A halál elfogadása, az elmúlás, mint az élet része, ebben a könyvben teljesen természetes, akár tanulható. Én hiszek abban, hogy ez az élet csak egy a sok közül... nem csak ez van és aztán viszontlátásra… Ám az elmúlás ezzel együtt az élet fontos és elfogadható állomása.

4. Mi az a téma, ami a leginkább idegesíti, amiről nem szeret beszélni?
A legtöbb interjút 11-14 éves koromban adtam, akkor csak őszinte tudtam lenni. Ma már tudom, hogy mikor kell hallgatni, vagy akár cenzúrázni a gondolataimat – mert időnként igenis szükség van rá, hiszen véleményem mindenről van, megbántani azonban senkit sem akarok. Az egyetlen téma, amiről nem szerettem beszélni sosem, a nagyfiam és az édesapjának a kapcsolata. Az elmúlt egy évben a magánéletemről is hallgattam – annak ellenére, hogy vállalom és megélem.
 

5. Mi a legértékesebb tulajdona?
Van egy kispárnám, mindenhová magammal viszem. Memóriapárna, megőrzi azt, ami én vagyok: az arcom lenyomatát, e nélkül már elaludni sem tudok. Annak a nevét is áldom, aki a mosogatógépet kitalálta!

6. Kinek a tehetségét irigyli?
Senkitől nem irigylek semmit. Az irigység a magyar nyelvben ráadásul igazán negatív jelentésű szó. Mindenki kap egy csomagot, amikor megérkezik… azért szoktam embereket csodálni, ahogy ezt használják.

7. Hová költözne el legszívesebben és miért?
Kertes házba szeretnék költözni. Hiányzik. Két éve egy lakásban lakunk, amelyhez van ugyan egy kis terasz, de nyáron jó lenne egy kismedencét felállítani, és növényeket látni.

8. Mi az a tulajdonság, amit leginkább kedvel a másik nemben?
A nők sok dologra koncentrálnak, de felszínesen, a férfiak egyre, de arra maximálisan. Ahogy Zoli tud vezetni (Bereczki Zoltán – a szerk.), az döbbenetes. Úgy koncentrál, úgy manőverez, ahogy én sosem fogok tudni.

9. Ha újraélhetné élete egyetlen pillanatát, melyik lenne az?
Több is lenne, és inkább magánéleti, mint szakmai. Például, amikor a fiam megszületett, és rátették a hasamra, belenézett a szemembe. Mondják, az újszülött az első másodpercekben mindent tud, bölcsként jön a világra. Marci tekintetében is ezt láttam.

10. Mi az az emberi hiba, amit a legkönnyebben tolerál?
Az ügyetlenséget. Leveri? Magára önti? Felborítja? Netán feldönti? – nem probléma. A környezetemben apukám is ilyen. Anyukám szokta utána rendbe hozni a dolgokat…

Papp Noémi

2013.10.11.
Forrás: Nicafe.hu