A kérdésre, zavarja-e, hogy amióta elhagyta az Operettszínházat, kisebb közönséggel találkozhat, Bereczki Zoltán úgy felelt: “Ez azért nem egészen így van, hiszen a vidéki haknikon – és ez nem pejoratív kifejezés számomra, mert nagyon szeretem őket – összesen legalább annyi nézővel találkozom. Az elmúlt nyáron rengeteg fellépésem volt duettben Dórival (Szinetár Dóra – a szerk.) és még több szólóban. De ha nem is alakult volna így, a váltásra mindenképpen szükségem volt. 17 éve léptem a zenés színpadra, ebbe ékelődött be a főiskola emberpróbáló 4 éve – és ezalatt eszméletlenül sokat dolgoztam. Azt terveztem, hogy egy évre vagy akár másfélre kiszállok mindenből, csak olvasok, zenét hallgatok, filmeket nézek, és felveszem a fonalat az elhanyagolt barátokkal” – fogalmazott a színész, aki arról is beszélt, nem akarta megvárni, amíg nem tudja teljes szívvel, odaadással csinálni a munkáját.

“Tudni kell kiszállni, abbahagyni, újba fogni. Nagyon tisztelem ezért Geszti Pétert, aki mindig tudott a csúcson kiszállni a sikeres projektjeiből, így szeretnék működni én is. Azt hiszem, Mercutiót jókor adtam át. (…) Végül csak két hónapot töltöttem el ebben az állapotban, valami elkezdett bizseregni, és akkor jött a megkeresés a Centrál Színháztól. Az Illatszertár egyszerre ijesztő és fantasztikus munka. Amikor kiderült, hogy Kern Andrásnak kell végszavaznom, hát komolyan megrémültem. De közben az egész nagyon vonzott, és tanulni szerettem volna tőle és a többiektől” – mesélte a színész.

“Értelemszerűen le vagyok maradva még akkor is, ha a musicalek is igényelnek drámai karakterformálást. Olyan partnerek mellett, mint Kern András, Pokorny Lia vagy a nálam jóval fiatalabb Földes Eszter, csak figyelek és tanulok. Az előadás alatt, amikor nem vagyok a színpadon, a takarásból nézem őket, és próbálom ellesni, hogyan csinálják. Nekem ez mesterkurzus. Mintha visszaültem volna az iskolapadba”- vélekedik Bereczki Zoltán. 

A teljes interjút itt olvashatják.

2013.09.04.
Forrás: Szinhaz.hu