A meseterápiának is beillő korongon egy dal felvet egy problémát, amire a mese adja a megoldást. 

 

- Sok olyan kisgyerekes barátnőm van, akik nem szeretik a saját hangjukat hallani mesélés közben  – mesélt lapunknak Szinetár Dóra arról, hogyan jött az ötlet. A választásban anyukája, Hámori Ildikó segítségét kérte. – Elmentünk egy könyvesboltba. Azért őt  vittem magammal, mert az én életemben ő a mesehang. Voltak nagyon jó mesekönyveket, de igazából egyiknél se éreztem, hogy nekem való lenne. – magyarázta a színésznő, aki Müller Péter Sziámit és Böszörményi Gyulát kérte fel, hogy dolgozzanak együtt. 

 

- Gyula írta a meséket, Péter a dalszövegeket. Az anyukám sokat segített, és ezért Gyulával beleírattam egy nagymama karaktert, sőt még a kislányom is részt vett az alkotói folyamatban. Zorka nagyon jópofán rajzol, elmondtam neki a meséket, ő pedig lerajzolta, így készült el a borító. Gyula olyan stílusban ír és olyan fantáziával van megáldva, ami tényleg egy csoda. Zorka elégé válogatós, nem egy nyugton ülős fajta, és nem lehet neki akármit elmesélni, de minden írás tetszett neki, és ettől nagyon megnyugodtam – nevetett Dóra. - A gyerekekben egyébként alapvető félelmek vannak, ilyen a sötét és az új dolgoktól való rettegés. A gyerekekre mesékkel lehet hatnakinek gyermekként szintén voltak félelmei. 

 

- Az egyedülléttől féltem, mikor a sötétben maradtam. A házunk pincéjébe is egy komoly történet volt nekem lemenni. Készült arról is egy mese, amikor elmegyünk a piacra, és anyukám szemelől téveszt és elveszek. Ha egyszer véletlenül ez megtörténik, akár fél percre is, erre jól rá tud görcsölni minden gyerek.