Mindketten máshogy emlékeznek az első találkozásra. Erika szerint 13 évvel ezelőtt történt, amikor egy közös barátuk révén, egy budai palacsintázóban mutatták be őket egymásnak. Akkor csak néhány mondatot váltottak és ezt követően bő egy évtizedig nem is hallottak egymás felől. "Érdekes, de én erre már nem emlékszem. Hát igen, a nők memóriája legtöbbször jobb, mint a férfiaké. Az viszont előttem van, amikor Erika az Operettszínházhoz került. Eleinte csak kollegiális viszony volt köztünk, jó ideig nem is játszottunk együtt. Kezdetben Erika a feleségemmel, Szinetár Dórával barátkozott, míg végül rendszeres vendég lett nálunk, az otthonunkban. Leginkább azt szeretem benne, hogy meghallgat és jó tanácsokkal lát el az élet gyakorlati dolgaiban. Ezen kívül tehetséges, határozott és rendkívül olvasott, mivel imádja az irodalmat" - meséli Zoli.

"Néha Zoli nyers, de engem nem zavar"

Erika azt mondja, nagyon szereti Zoliban, hogy mindig megmondja a véleményét. "Még ha néha nyers is, engem nem zavar, mert építőjelleggel teszi, soha nem bántóan. Én szeretem, amikor kertelés nélkül tudatja velem, hogy mit, hogyan kellene csinálnom, változtatnom, hogy jobb legyek." Zolit és Erikát színházban is láthatjuk együtt. Érdekes, de ott már sokkal bizalmasabb helyzetbe is kerültek egymással: csókolóztak. "Már túl vagyunk az első színpadi csókon. Nem tudtunk csalni, mert egy kisszínpadon játszottunk, és karnyújtásnyira volt tőlünk a közönség" - árulja el Erika. - "A közönség észrevette volna, ha elmismásoljuk a dolgot, és nem lettünk volna hitelesek a szerepben. Nem volt mese, el kellett vonatkoztatni. A színészi munka már csak ilyen."

Folytatás a Meglepetésben!