- Hogyan kerültél a Centrál Színházba?

- Puskás Tamás, a színház igazgatója keresett meg, kifejezetten ezzel a szereppel.

- Ismerted a történetet?

- A történetet a Bodrogi-Kern-féle tévéjátékból ismertem, azt azonban nem tudtam, hogy az író, László Miklós Amerikába távozott a szegénység elől, és hogy A szerelem hálójában című film, Meg Ryan és Tom Hanks főszereplésével szintén az Illatszertár adaptációja volt. Ezt az olvasópróbán mesélte el Puskás Tamás rendező. Szerintem ez műfajilag meghatározhatatlan darab, mert néha tragédia, néha komédia, tulajdonképpen egy keserédes életjáték.

Pokorny Lia és Bereczki Zoltán az Illatszertár próbáján (fotó: Dudás Ernő)

- Eddig elsősorban énekes szerepben voltál látható, milyen most prózai szerepet próbálni?

- Ha a szerepeimet megnézzük, volt olyan, ami amellett, hogy zenés darab, prózai színházi gondolkodásmódot igényelt, az pedig pluszt jelentett, hogy énekelni is kellett benne. Ide sorolnám A sors bolondjait, amelynek bemutató szereplője voltam Szinetár Dórával, Pikali Gerdával, valamint Magyar Attilával, de ugyanilyen gondolkodásmódot igényelt A pókasszony csókja, amelyet én a prózai igényű előadások közé sorolok: a bemutató után olyan lapokban jelent meg kritika róla, amelyek zenés műfajjal nem is foglalkoznak. De ide tartozik a Jövőre, Veled, Itt! is, amelyben a zeneszámok inkább betétdalokként funkcionálnak, az előadás azok nélkül is megállná a helyét.

Élvezem a próbafolyamatot, nagyszerű, hogy olyan művészekkel dolgozhatok együtt, mint Kern András, Pokorny Lia, Simon Kornél, Cserna Antal vagy Borbás Gabi. Ilyenbe belecsöppenni nagyon jó dolog. Egyszerre ijesztő és izgalmas. Van egy mondásom, ami erre is tökéletesen igaz: mikor csináltál valamit utoljára először? Én ilyet most csinálok először és ettől nagyon jó!

A linkért ahonnan a cikk származik köszönet macikának.