- Én is csak esendő ember vagyok. Időnként sajnos meg kell tenni bizonyos lépéseket, még akkor is, ha adott pillanatban kegyetlennek, fájdalmasnak és visszafordíthatatlannak tűnik - mondta Bereczki Zoltán a melyinterjuk.hu-nak, majd azt is megtudtuk, hogy évekkel ezelőtt, Dórival volt egy szakasza a kapcsolatuknak - a Rómeó és Júlia premierje után egy hónappal -, amikor rövid időre elengedték egymást.

- Voltak bennem megválaszolatlan kérdések és azt gondoltam, az egyedüllét, vagy egy másik nő adhatja meg a válaszokat. Akkor ezt kipróbáltam. Igaz, abban az időszakban még nem voltunk házasok - nyilatkozta a színész, majd kifejtette: nem sokkal később volt egy rövid története mással is.

- Nem bántam meg semmit! Soha nem akartam idealizált, rózsaszín felhőket festeni magam fölé a médiában. Úgy gondolom, a közönségnek igenis tudnia kell, hogy én is csak esendő ember vagyok. Akkor kimondom, bár nehéz: volt más is akkor az életemben. Azt gondolom, az azóta eltelt idő teljes mértékben minket igazolt. Született egy gyönyörű kislányunk, van egy csoda értelmes, jó fej fiunk, együtt vagyunk, fogjuk egymás kezét. Ennél nagyobb boldogság nincs! Ez az egész akkori történet arról szól, hogy az embernek időnként bizony meg kell tenni lépéseket még akkor is, ha adott pillanatban kegyetlennek, fájdalmasnak és visszafordíthatatlannak tűnnek - vélekedett Bereczki, aki azt is elárulta: Dóri viselte ezt az időszakot rosszabbul, hiszen nem ő ment el.

- Egyedül feküdtem a jó kis legénylakásomban, betegen - kaptam egy iszonyatos gyomorrontást, azt hittem, itt a vég! Dóri jött értem, mert ő érezte meg, hogy baj van. Elvitt magához, meggyógyított. És akkor már tudtam, soha többé nem akarok nélküle élni. Az előbb megkérdezted, bánom-e utólag. Fenét! Tudod, milyen felszabadító érzés erre utólag visszagondolni? Hiszen igenis, ki mertük próbálni egymás nélkül. És ha legközelebb a gondolat szikrája is felmerül, már tudjuk, hogy nincs értelme, mert egymás nélkül nem olyan jó, mint együtt - idézi Bereczki Zoltán szavait az Új Ász.