Bereczki Zoltán ugyan jelenlegi szakításáról még sehol sem nyilatkozott, házasságuk azonban nem először került válságba. A színész akkor megdöbbentően őszintén nyilatkozott a viharos időkről, és azt is elárulta: megcsalta Dórát, és nem bánt meg semmit.

– Én is csak esendő ember vagyok. Időnként sajnos meg kell tenni bizonyos lépéseket, még akkor is, ha adott pillanatban kegyetlennek, fájdalmasnak, és visszafordíthatatlannak tűnnek – mondta Bereczki Zoltán a melyinterjuk.hu-n Sándor András újságíró kérdésére, majd azt is megtudtuk, hogy évekkel ezelőtt, Dórival volt egy szakasza a kapcsolatuknak – a Rómeó és Júlia premierje után egy hónappal –, amikor rövid időre elengedték egymást.
– Voltak bennem megválaszolatlan kérdések, és azt gondoltam, az egyedüllét, vagy egy másik nő adhatja meg a válaszokat. Akkor ezt kipróbáltam. Igaz, abban az időszakban még nem voltunk házasok – nyilatkozta a színész, majd kifejtette: nem sokkal később volt egy rövid története mással is.
– Nem bántam meg semmit! Soha nem akartam idealizált, rózsaszín felhőket festeni magam fölé a médiában. Úgy gondolom, a közönségnek igenis tudniuk kell, hogy én is csak esendő ember vagyok. Akkor kimondom, bár nehéz: volt más is akkor az életemben. Azt gondolom, az azóta eltelt idő teljes mértékben minket igazolt. Született egy gyönyörű kislányunk, van egy csoda értelmes, jó fej fiunk, együtt vagyunk, fogjuk egymás kezét. Ennél nagyobb boldogság nincs! Ez az egész akkori történet arról szól, hogy az embernek időnként bizony meg kell tenni lépéseket még akkor is, ha adott pillanatban kegyetlennek, fájdalmasnak, és visszafordíthatatlannak tűnnek – vélekedett Bereczki, és azt is elárulta: Dóri viselte ezt az időszakot rosszabbul, hiszen nem ő ment el. A színész végül rövid próbálkozásának csak a végét mesélte el.
– Egyedül feküdtem a jó kis legénylakásomban, betegen – kaptam egy iszonyatos gyomorrontást, azt hittem, itt a vég! Dóri jött értem, mert ő érezte meg, hogy baj van. Elvitt magához, meggyógyított. És akkor már tudtam, soha többé nem akarok nélküle élni. Az előbb megkérdezted, bánom-e utólag. Fenét! Tudod, milyen felszabadító érzés erre utólag visszagondolni? Hiszen igenis, ki mertük próbálni egymás nélkül. És ha legközelebb, a gondolat szikrája is felmerül, már tudjuk, hogy nincs értelme, mert egymás nélkül nem olyan jó, mint együtt.

ujasz.hu