Mint arról korábban már írtunk országos turnéra indult az új zenés darab, amiben Szinetár Dóra és Szendi Szilvi is szerepet kapott. Az előadásban a Quimby zenekar dalai is felcsendülnek.
Az előadás hamarosan Budapestre érkezik, de előtte még Egerben varázsolja el a nézőket. Az előadás kapcsán készült egy videó, ami ízelítőt az előadásból.
Videó:
Előadások: 2012. augusztus 15. Eger, Agria Nyári Játékok 2012. augusztus 23. Budapest, Városmajori Szabadtéri Színpad Jegyek itt! 2012. augusztus 24. Budapest, Városmajori Szabadtéri Színpad Jegyek itt! 2012. szeptember 30. Budapest, Erzsébetligeti Színház 2012 októberétől a Millenáris Teátrumban lesz látható a darab folyamatosan. Jegyek itt!
Moliére A mizantróp (Le Misanthrope)
Fordította: Petri György
A Quimby dalainak / Kiss Tibor szerzeményeinek felhasználásával. Szereposztás: Alceste: Makranczi Zalán Céliméne, Alceste szerelmese: Szinetár Dóra Philinte, Alceste barátja: Jászberényi Gábor Oronte, Céliméne szerelmese: Perjés János Arsinoé, Céliméne barátnője: Kolti Helga Éliante, Céliméne unokahúga: Szendi Szilvi Clitandre: Szabó J. Viktor Du Bois,Tiszt: Széplaky Géza Acaste; zenész (harmonika): Szabó Ádám Baszk; zenész (gitár): Kutik Rezső
1666-21012. Lully-Quimby. Moliere-Molnár. Fekete-fehér...és a romokon ülve már csak röhögünk...
1666 (mert ekkor íródott) – 2012 (mert ekkor játsszuk) Lully (mert ő volt Molière állandó zeneszerzője) – Quimby (mert ennek az előadásnak ők) Molière (mert ő írta) – Molnár (mert félelmetes áthallások vannak a Liliomból) Fekete – fehér (mert jin jang, és mert mindent próbálunk ennyire leegyszerűsíteni – kivéve azt, amit lehetne, sőt kellene) És a romokon ülve már csak röhögünk… (mert sok tekintetben a végén vagyunk valaminek – viszont humorérzék nélkül még sokkal nehezebb lenne)
"Írhatnám persze, hogy a Spirit Színház fantasztikus szereposztással készül Molière remekművére. De ez kiderül a szereposztásból. Hogy Petri György klasszikussá vált fordítását használjuk, mely egyrészt fantasztikus és jól mondható, másrészt viszont páros rímes, hatodfeles jambusban van, ami azért mégsem annyira egyszerű... Pláne a mai színházi nyelvet ismerve. Írhatnék a díszletről, amely szimbolikusan a "lelkünk börtönéből" alakul át az "életünk körhintájává". Ami alapvetően vidám dolog, mégis remekül egyedül tudunk maradni benne. De ez egy plakáton vagy szórólapon elég faramuci és tudálékos. Írhatnék az elmagányosodásról, a vélt vagy valós sérelmeink okozta rossz döntésekről, a világgal szembeni megfelelni akarásunkról. Hogy elég gyakran nem vesszük észre azt a szűk mezsgyét, amikor a kompromisszumaink megalkuvásba csapnak át. Vagy arról, hogy sok ember között is lehetünk elképesztően magányosak. Hogy annyira félünk önnön tükrünktől, meg a belső csendtől, hogy mindenféle "zajokkal" bástyázzunk körül magunkat. De ezek leírva nagyon komor képet festenek. Én viszont egy olyan előadást szeretnék alkotótársaimmal létrehozni, amelyben ezeket a kérdéseket úgy járjuk körbe, hogy közben merünk röhögni magunkon. Hogy azért Quimby-zenék, mert nagyon passzolnak mindehhez, és azért élőben, mert utálom a "konzervet". Viszont néhány megjelent híradással ellentétben semmiféle Quimby-musical nem készül. Tehát plakátilag maradnék a "kihagyásos" szerkesztésnél. Forrás: Spirit Színház A szerző, a cím, a szereposztás, a zenék és a fenti pár sor, azt hiszem, többet mondanak el mindenről, mint ezek az információk." (Bori Tamás, rendező)