A Quimby dalainak / Kiss Tibor szerzeményeinek felhasználásával.

1666-21012. Lully-Quimby. Moliere-Molnár. Fekete-fehér...és a romokon ülve már csak röhögünk...

1666 (mert ekkor íródott) – 2012 (mert ekkor játsszuk)
Lully (mert ő volt Molière állandó zeneszerzője) – Quimby (mert ennek az előadásnak ők)
Molière (mert ő írta) – Molnár (mert félelmetes áthallások vannak a Liliomból)
Fekete – fehér (mert jin jang, és mert mindent próbálunk ennyire leegyszerűsíteni – kivéve azt, amit lehetne, sőt kellene)
És a romokon ülve már csak röhögünk… (mert sok tekintetben a végén vagyunk valaminek – viszont humorérzék nélkül még sokkal nehezebb lenne)

„Írhatnám persze, hogy a Spirit Színház fantasztikus szereposztással készül Molière remekművére. De ez kiderül a szereposztásból. Hogy Petri György klasszikussá vált fordítását használjuk, mely egyrészt fantasztikus és jól mondható, másrészt viszont páros rímes, hatodfeles jambusban van, ami azért mégsem annyira egyszerű… Pláne a mai színházi nyelvet ismerve. Írhatnék a díszletről, amely szimbolikusan a „lelkünk börtönéből” alakul át az „életünk körhintájává”. Ami alapvetően vidám dolog, mégis remekül egyedül tudunk maradni benne. De ez egy plakáton vagy szórólapon elég faramuci és tudálékos.
Írhatnék az elmagányosodásról, a vélt vagy valós sérelmeink okozta rossz döntésekről, a világgal szembeni megfelelni akarásunkról. Hogy elég gyakran nem vesszük észre azt a szűk mezsgyét, amikor a kompromisszumaink megalkuvásba csapnak át. Vagy arról, hogy sok ember között is lehetünk elképesztően magányosak. Hogy annyira félünk önnön tükrünktől, meg a belső csendtől, hogy mindenféle „zajokkal” bástyázzunk körül magunkat. De ezek leírva nagyon komor képet festenek.
Én viszont egy olyan előadást szeretnék alkotótársaimmal létrehozni, amelyben ezeket a kérdéseket úgy járjuk körbe, hogy közben merünk röhögni magunkon. Hogy azért Quimby-zenék, mert nagyon passzolnak mindehhez, és azért élőben, mert utálom a „konzervet”. Viszont néhány megjelent híradással ellentétben semmiféle Quimby-musical nem készül. Tehát plakátilag maradnék a „kihagyásos” szerkesztésnél.
A szerző, a cím, a szereposztás, a zenék és a fenti pár sor, azt hiszem, többet mondanak el mindenről, mint ezek az információk.” (Bori Tamás, rendező)

A szereplők Neuzer Ntech City 26” férfi kerékpárt használnak.

Copyright: A mizantróp - Quimby- Spirit Színház / Perjés János

Fotó: Éder Vera
Dramaturg: Perczel Enikő
Színpadra alkalmazta: Bori Tamás
Zene: Kiss Tibor (Quimby)
Díszlet: Árva Nóra
Jelmez: Árva Nóra
Rendező: Bori Tamás
Szereposztás:
Alceste Makranczi Zalán
Céliméne, Alceste szerelmese Szinetár Dóra
Philinte, Alceste barátja Jászberényi Gábor
Oronte, Céliméne szerelmese Perjés János
Arsinoé, Céliméne barátnője Kolti Helga
Éliante, Céliméne unokahúga Szendi Szilvi
Clitandre Szabó J. Viktor
Du Bois,Tiszt Széplaky Géza
Acaste; zenész (harmonika) Szabó Ádám
Baszk; zenész (gitár) Kutik Rezső
Zenész (dob) Kathi Antal

Jegyvásárlás: http://www.agrianyarijatekok.hu/jegyek/

2012.08.03.
Forrás: A mizantróp (Le misanthrope) Facebook oldala