|
Borsonline.hu 2012.02.27.
2012.02.27. 11:01
Bereczkit megverték, mert énekelt
Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán a színpadon és az életben is egy pár. Útjuk a közös sikerekig és az egymásra találásig nem volt akadályoktól mentes. Sorozatunk első részében Zoli gyermekkoráról olvashatnak.
Bereczki Zoltán idén a Megasztár zsűrijében foglal helyet, és fiatal énekesek sorsáról dönt. A színész életében mindig fontos szerep jutott a zenének, ám őt, aki most arra hivatott, hogy mások énekesi képességeit megítélje, gyermekkorában éppen azért verték meg, mert dalra fakadt.
Bereczki most már más énekesek sorsáról is dönthet
Fotó: Bánkúti Sándor
Zoli 1976. május 2-án született Budapesten. Már kölyökként élénk érdeklődést mutatott a zene iránt, de még nem kristályosodott ki: ez lesz a hivatása. Gyermekként ugyanis a sport legalább annyira fontos volt neki, mint a zene.
– A családomban igazából mindig inkább azt gondolták, hogy a sport lesz az utam. Leigazolt úszó voltam a Vasasban, az MTK-ban, de valahogy a zene olyankor is mindig bennem volt, csak még nem volt tudatos ez a dolog számomra. Ahogy róttam a hosszokat a medencében, mindig a ritmus mozgatott, egész végig lüktetett bennem a zene – magyarázta Bereczki. – Később kajakozni kezdtem, amikor a tanmedencében küzdöttem, akkor is a zene volt, ami a nehézségeken átsegített.
Édesapámnak sok bakelitlemeze volt, olyanok, amiket akkoriban nem is lehetett volna behozni az országba. Én ezeket rendszeresen hallgattam. Mivel azonban akkor még nem tudtam angolul, halandzsázva próbáltam visszaénekelni a dalokat. A kajakedzések alkalmával is így tettem, ám volt ott egy társam, aki tökéletesen beszélt angolul, és mindig kihoztam a sodrából azzal, hogy kamu angolul danolásztam. Ezért aztán a társaim többször meg is vertek az edzések után. Persze nem úgy, hogy nyoma legyen, és kéken-zölden menjek haza.
A családja mindenben támogatta Zolit, a sport mellett egy ideig hegedűórákra is járatták, és a rádió gyermekkórusában is énekelt. Kapott dobfelszerelést, gitárt, mindent, amit szeretett volna, síelhetett, teniszezni járt, és sokat focizott. Színészi képességeire középiskolai tanára figyelt fel.
– Számítástechnikai szakközépbe jártam. Az osztályfőnököm, György Deák Mariann mondta azt, menjek színészkedni – emlékszik vissza a musicalsztár. – Rossz tanuló voltam, mindig én voltam az osztály bohóca, de ő meglátott bennem valami tehetséget. Innentől pedig a szüleim is úgy gondolták, kipróbálhatom ezt a vonalat is. A tetteikben arról biztosítottak: támogatják a színészi ambícióimat, de tudom, hogy a lelkük mélyén még mindig azt gondolták: sportolónak kellene lennem.
Zoli életében aztán egy színházi élmény hozta meg azt a fordulatot, ami a kajakedzések helyett végérvényesen a színpad felé irányította az ifjú tehetséget. – Nővérem, anyu és én elmentünk egy musicalelőadásra. Tetszett a darab, de végig az járt a fejemben: ezt én hogyan oldanám meg, hogyan állítanám én színpadra az előadást, és miként formálnám a karaktereket. Az előadás után kifakadtam a szüleimnek: miért nem lelkesednek azért, hogy színházzal és zenével akarok foglalkozni? Ők ezt megértették, és néhány nap múlva már ott álltam az egyik legjobb énektanár, Toldy Marika néni előtt. Az említett musicalben, ami-kor először láttam, akkor nem a későbbi feleségem állt a színpadon. Később újra megnéztem ezt az előadást és akkor már Dóri játszotta a női főszerepet – mondta Bereczki.
(Folytatjuk)
Baku György
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
