Bereczki Zoltán kemény, de igazságos lesz.

Az ismert musicalszínész tisztában van azzal, hogy szélmalomharcra vállalkozik, de ha őt egyszer felkérik egy munkára, azt mindig maximális erőbedobással, őszintén igyekszik elvégezni.
Még az is benne van a pakliban, hogy az imázsát, amit hosszú évek alatt felépített, kissé lerombolja ezzel az ügyeletes pofonosztó szereppel. De, mint mondja ő nem fog másképp gondolkodni, érezni, mint akkor, amikor a tévé ellőtt „civilként” nézte a műsort.

Ha valami hamis, azt meg kell mondani. Ha a versenyző nem volt ütemben, késve lépett be, vagy a ritmus nem stimmelt, hangot kell adni a véleményének. Hiszi, ebből tanulnak majd a fiatal tehetségek.

A hosszú távú gondolkodás híveként neki az is elég, ha évek múltán bizonyosodik csak be, hogy neki volt igaza.

A felkérést természetesen igazi szakmai elismerésnek tartja, amihez megfelelő alázattal kell hozzáállnia. Úgy érzi, van annyi tapasztalata a pályán eltöltött hosszú évek miatt, hogy eldöntse, jó, vagy rossz volt az adott produkció.

Szeretné a tudását úgy átadni, hogy abból tanulni lehessen. Ha az indulókban felfedezi a hamis képet, ami a fiatalokra annyira jellemző, igyekszik majd helyre billenteni azt, megértetni vele, ez a munka nem csak a csillogásról, vagy a hírnévről szól, hanem az alázatról, a küzdelemről és a szenvedésről.

Ha mégis megtörténik vele, hogy megszeret egy¬egy versenyzőt, ami óhatatlanul bekövetkezhet, el fogja zárni a szimpátiáját, ellenkező esetben nem fog tudni objektíven mérlegelni.

Úgy tervezi, ha a műsor után hazamegy, újra megnézi az adást, amiből viszont ő fog tanulni. Hol rontott el valamit, hol nem volt tárgyilagos, hol nem fogalmazott esetleg érthetően.

Bízik abban, abban, hogy két¬három adás alatt sikerül belerázódnia az új szerepkörbe.

Beszélt arról is, hogy fontos, mindent pontosan elmondjon, ha kell, akár keményen is. Hiszen annak idején ő is megkapta azokat a pofonokat, amik szükségesek ahhoz, hogy a szakma alapjait és legfontosabb fogásait később hasznosítani tudja az ember.

Igaz, neki annak idején erre négy éve volt a főiskolán, hogy megismerje a szakma alapjait, önmagát, azt a világot, amibe be akart kerülni.

A versenyzőknek minderre három hónap jut, amivel ő is tisztában van, hogy nagyon kevés. Akár gyorstalpalónak is fel kehet fogni.

Mindeközben azzal is tisztában van, hogy a kereskedelmi tévék szabályainak is meg kell felelni, de ezt a kompromisszumot hajlandó megkötni.

A konkurenciától nem tart, hiszen országunk nem bővelkedik világsztárokban. Akár ez a műsor is alkalmas lehet arra, hogy egy új előadó világhírnévre tegyen szert.

Azzal pedig mindenki jól jár, ha egymás után lehetőséget kapnak az új és új tehetségek.

A közönség meg úgyis eldönti, ki kell neki és ki nem.