"Nincs mit szépíteni, uralkodtam Zolin. Állandóan irányítottam őt és rendelkeztem a tárgyai felett" - festi le gyerekkori önmagát Bereczki Dóra.
Három évvel fiatalabb öccse, Zoli pedig annyira érzékeny és sebezhető volt, hogy tűrte testvére dominanciáját. "Kezdetben hagytam, hogy Dorci uralkodjon rajtam, mert vágytam a szeretetére, és meg akartam felelni neki. Gyerekkori kapcsolatunkat pedig leginkább a következő történet jellemzi: télapóra két tökéletesen egyforma csomaggal leptek meg a szüleink. A nővérem bejött a szobámba és kérte, bontsuk fel az én csomagomat és nézzük meg, milyen csokik vannak benne. Szép lassan mindegyiket kibontatta velem, majd meg is ette. Amikor pár nappal később bementem hozzá és kértem, hogy adjon nekem az ő csomagjából egy falat csokoládét, azt mondta: »Ez az enyém és nem nyitom ki. Te nem vigyáztál rá, én igen!«"
És ez csak egy eset volt a sok közül. A testvérek azt mondják, kettőjük kapcsolata akkor került igazán mélypontra, amikor Zoli kamasz lett, korábbi csendes énje pedig lázadóvá vált.

Cipelte a lelki terhet

"Kemény csatáink voltak, nem találtuk a hangot egymással. Irritált az öcsém külseje, nemtörődömsége" - árulja el Dorci.
"Te pedig szavak nélkül is, csupán a gesztusaiddal képes voltál kikészíteni, felhúzni. Elég volt csak rám nézned, és tudtam, hogy milyen ellenszenvet váltok ki belőled" - meséli Zoli, akinek egy alkalommal annyira elege lett a folytonos feszültségből, hogy becsapva maga mögött a bejárati ajtót, elviharzott otthonról. "Életünk egy szakaszában, kettesben éltünk egy lakásban, de semmi közünk nem volt egymáshoz. Addigra már olyanok voltunk a másik számára, mint az idegenek."

Folytatás a Meglepetésben!