Meglepetes.hu
2010.11.25. 18:17
Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán Sorszerű volt ez a találkozás
 "Elveszítettünk egy kislányt"
"Még sosem történt velünk ilyen, vagy ehhez hasonló dolog. Csak azt sajnáljuk, hogy fájdalmasan rövid idő adatott meg egymás megismerésére. Ezzel együtt mindketten hisszük, hogy sorsszerű volt a találkozásunk Szandival" - meséli Szinetár Dóra. A házaspár a Rómeó és Júlia előadása után az Operettszínház művészbüféjében ismerkedett meg a 12 éves rákbeteg gyerekkel. A kislány álma volt, hogy megnézze a musicalt, és személyesen is beszélgethessen a szereplőkkel. A Csodalámpa Alapítványon keresztül ez a vágya valóra vált. "Ha nem mondják, hogy milyen beteg, titokban maradt volna előttünk. Egyáltalán nem látszott rajta fájdalom vagy meggyötörtség. Egy gyönyörű, kékszemű, cserfes kislány várt minket a büfében. Lehengerlő stílusa azonnal megfogott bennünket. Miközben Zoli a kislánnyal ismerkedett, én az édesanyjával beszélgettem. Ő mesélte el, hogy a lánya már a végső stádiumba került, menthetetlen, csupán hetei vannak hátra. Amikor mi először találkoztunk, hosszú ideje a Heim Pál gyermekkórház lakója volt, onnan hozták ki az Operettszínházba. Az anyuka elmondása szerint, Szandi olyan izgatottan készült a velünk való találkozásra, hogy ez erőt adott neki és elfeledtette vele, hogy valójában milyen nagy fájdalmai vannak."
Részeseivé váltak egymás életének
Miután az első találkozáskor megszületett a kölcsönös szimpátia, Dóri és Zoli meghívták a kislányt egy másik előadásukra. Az igazgatói páholyba ültették le, ami újabb élményt jelentett a számára. "Életemben először testközelből is megtapasztaltam, milyen az, amikor a színház ad valamit a nézőnek, valakiért játszik. Szandi nagyon boldog volt, hogy ismét látott minket és részese kezdett lenni az életünknek" - mondja Dóra. A házaspár ugyanis azon kapta magát, hogy szabadidejük egy részét a kórház onkológiai osztályán, a kislány ágya mellett töltik. "Amikor Marci fiam az iskolában tanult, én Zolival a kórházban voltam. Hetek, hónapok teltek el így. Szandus hol jobb, hol rosszabb állapotban feküdt, de morfium nélkül már nem tudta elviselni a fájdalmakat. Az orvosok széttárták a kezüket és csodának tartották, hogy életben van, és jobb napjain kommunikálni is képes velünk."
Folytatás a Meglepetésben!
|