|
Zene.hu 2009.12.14.
2009.12.14. 22:24
Meghitt ünnepi dallamok a Bereczki-Szinetár házaspártól - szép lett a Duett Karácsony
A Karácsony közeledtével jól esik olyan dolgokat keresni, amelyek felszabadítják lelkünkből a szunnyadó ünnepi hangulatot. Az év nagy részében rejtett érzések ez időtájt újra szívünkbe költözhetnek, ha azokat valahogy a felszínre tudjuk hozni. Karácsonyfa díszítéssel, meghitt családi vacsorával, vagy éppen egy új zenei albummal. Amikor a kezembe került Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán legújabb közös lemeze, rögtön erre a hangulatra gondoltam. Vajon sikerül-e ezt kettejüknek összehozni? Vajon fogom-e őket hallgatni az ünnepekkor? A lemez első dalai csak úgy ontják magukból a karácsonyi érzéseket. A Téli álomséta alatt szinte látom a csendesen hulló hópelyhek játékát, a fénylő égősorok színkavalkádját, és a hóembert az udvaron. Megelevenednek a fehér lepelbe burkolt járdák, ahol kettesben, összekarolva sétálunk kedvesünkkel. Az első néhány szám alatt nagyon jól felkarolták a Karácsonyra legjellemzőbb hangzásvilágot, amivel tökéletesen át tudták adni ezeket az ünnepi ízeket. Apró csengőhangok, ünnepi témák, jazz-es ütemek, finom cintányér és visszafogott, hozzáillő dobjáték. A hangszereket ügyesen használják a csillogó-villogó hó imitálására. Örömmel tapasztaltam, hogy némi humort is sikerült a dalok közé csempészni, például az Egy bizonyos Rudolf című dallal. Habár ezek a dalok mind nagyon jól szólnak, én mégis inkább a lassabb, érzelemdúsabb dalokra voltam kíváncsi, hiszen ezek jobban átadják a duett kellemes hangját. Az egyik legszebb dal a Más lett így a tél, amelyben Szinetár Dóra sokkal teljesebben, szélesebb skálán dalol, mint az album első néhány dalában. A hangulat itt ugyan szomorkásabban indul, végül mégis beteljesül a szerelem, és ettől a lelkünk is megnyugszik. Mennyivel jobb érzés egy ilyen erősebb dalt hallgatni, mint a Drága szentem kissé megkopott sorait. Az albumot három részre osztanám. Van néhány dal – főként az album elején – amelyek kifejezetten a karácsonyi hangulatért felelősek. A második egységben a lassabb, erőteljesebb érzelmi löketet magukban hordozó számok sorakoznak. Mondanom sem kell, ezek adják a duettezés savát-borsát.
A harmadik részben lévő dalokat nem tudnám ilyen egyértelműen kategorizálni. Az utolsó előtti dal, az Elfelejtett gyermekek karácsonya egyszerre vegyíti a modern hangzást a klasszikussal. Úgy éreztem, érzelmileg és zeneileg is ez a legteljesebb dal a korongon. Jól elkülönített versszakokkal rendelkezik, nagyon szép refrénnel és több síkon mozog benne minden. Hasonló hangulatot áraszt az utolsó, Ajándék című szám is, amely szintén nagyon ügyesen vegyíti a modernebbet a már megszokott duett elemekkel. Ettől szólnak ezek a dalok olyan jól. Színesek és ötletesek.
A három típusból az utolsó az, amely legkevésbé hordozza magában a karácsonyi hangulatot, ám én mégis ezeket tekintem a legjobban sikerült daraboknak. Félreértés ne essék, nincs gond a többivel sem, sőt, egy karácsonyi duett igenis legyen ünnephez méltó, bolondos és örömteli, szerelmes és bánatos, vidám és újító. Mindezek egysége itt hozzáértő módon alkotja meg ezt a nagyon szép lemezt, amelyet biztosan fogok még hallgatni a tél elmúltával is.
- George -
[2009.12.14.]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
