Fotó: Gémes Sándor

A tárlaton Kovács Gábor gyűjteményéből tekinthető meg válogatás a magyar festészet remekeiből: összesen több mint 110 kép a 18.-tól a 20. századig, köztük többek között id. Markó, Munkácsy, Mednyánszky, Csontváry, Rippl-Rónai és Vaszary alkotásaival. A “kincsvadászatban” részt vevőknek ebből a rengeteg képből kellett húszat megtalálniuk, illetve beazonosítaniuk képrészlet vagy egymondatos leírás alapján. A győztesek a szabadtéri következő előadására, a Benyovszkyra nyerhettek jegyet.

“Fantasztikus ez a mostani közönségtalálkozó, szomorú vagyok, hogy csak rövid időnk van, és mennünk kell vissza próbálni a Dóm térre. Már érdeklődtem, hogy mikor tudnám behozni a gyermekeimet, mert túl azon, hogy lubickolunk a strandon, amikor ekkora csoda van itt Szegeden, akkor azt meg kell nézni. Munkácsy előtt például egyszerűen elállt a szavam…” - mondja Janza Kata. Bereczki Zoltán is nagyon jó dolognak tartja az ötletet: “Ugyanúgy, mint ahogy a színházban, miután a könnyű műfajban dolgozunk, mi mind valamifajta esszenciáját adjuk egy szépirodalmi műnek, mint a Rómeó és Júliának vagy a Szentivánéji álomnak, de ugyanakkor azt gondolom, hogy nagyon sokakat inspirálunk arra, hogy az eredeti művet a kezükbe fogják. Erről szól ez a mostani tárlatvezetés is, hogy a személyünk idevonz ennyi fiatalt, akik talán maguktól nem jönnének ide, de azáltal, hogy részt vesznek ebben a játékban, és Rippl-Rónait, Csók Istvánt, Munkácsyt néznek meg, bizonyára megtetszik nekik egy-két kép; ezért is vállalunk szívesen ilyen találkozókat is” - emeli ki a színész.

S amíg autogramra várva és fényképezőket kattingatva körbeállnak minket a fiatal rajongók, arról faggatom a Szentivánéji Zubolyát, hogy színészként hogyan élte meg az eddigi előadásokat. “Hú, nagyon jók! Nem szabad ilyet mondani, azelőtt, mielőtt az emberrel valóban megtörténik, de most éreztem először úgy egy színpadi előadáson, hogy nincs kisebb- és nagyobbrendű szerep, és nincs olyan része a darabnak, amit máshogyan csináltam volna” - vallja be Bereczki Zoltán. “Annyira jól érezzük magunkat mindannyian, és annyira teljesnek érezzük ezt a darabot most. Igazán örülök, hogy benne vagyok, hogy része lehetek a produkciónak” - mondja mosolyogva a színész. Kérdésemre azt is elárulja, hogy nincs már benne a - mint mondja - “kezdő színész” izgalma, ami negatívan befolyásolja az előadást. “Csak olyanfajta izgalmat érzek, ami a játék örömét várja, azt, hogy ma vajon hogyan vesznek egy poént, hogyan tetszik majd a közönségnek a történetet, szeretik-e vagy nem - ez nagyon jó fajta izgalom, minél közelebb az előadás ideje, annál kevésbé tudjuk visszafogni magunkat” - így Bereczki Zoltán, aki bár cseppet sem tűnik fáradtnak, azt mondja, a próbafolyamat alatt nagyon elfáradt, úgyhogy most a két előadás-sorozat közti kis időt a családjával töltötte, és pihenéssel használta ki.